Egy fiatalokból álló négyes, szombat délutáni kálváriája

Az ifjú pár, fényképezkedni indult két kísérőjével a közeli tavakhoz, de ez a vidám esemény kis híján tragédiába torkollott.

Szombat délután boldogan indult a friss házaspár, az adonyi tavakhoz, hogy a lemenő nap fényében, fényképeket készítessenek magukról. Ekkor még nem sejtették, hogy a kellemes, enyelgős pillanatok helyett, tragikus, életért küzdő, erölködéstől vöröslő arcokat örökít majd meg a fényképezőgép.

Itt még teljes volt a boldogság.

Négyen indultak útnak, a párocska, a sofőr és a fotós. A főútról letérve, egyre mélyebbre hatoltak a tavakat övező szűk ösvényeken, a tökéletes helyszín után kutatva. Az utolsó horgászon is túl, ahová már a Józsi sem mer részegen bebiciklizni veszélyesen összeszűkült az út. Itt dönteniük kellett. Megkisérlik az átkelést a háromnegyednyi autó széles ösvényen (balra vasoszlop bebetonozva, jobbra a tó vize), de így gyorsan visszajutnak eredeti kiindulópontjukhoz, vagy visszamennek ahol jöttek, ezzel lekésik a lakomát és megolvad a fagyi amit útközben zsákmányoltak. – Nem, a fagyi nem olvadhatott meg! – kommentálta lapunknak az ifjú férj. A bátor négyes így került autójával a part szélére.

Próbálkoztak visszaterelni a kocsit a jó útra, húzták vonták, de az mégjobban megereszkedett a víz felé. Közben akadt egy kedves helybeli segitőjük is, aki szintén velük együtt taszigálta a bajbajutott járgányt. Az emberi erő kevésnek bizonyult, így szerezni kellet gépit, egy másik kocsit. Az arára és a fotósra várt a remek feladat, amit kis idő elteltével végre is hajtottak. Azt nem árulták el lapunknak, honnan szerzték a másik autót. Kötélre is szükség volt, ami a második autóhoz járt, de túl hosszúnak bizonyult, na meg az első rántásnál el is szakadt.

Nyolcba kellett hajtani a kötelet, de így sem volt elég erős.

Ekkor jött a helybéli kedves segítő úr kötele, melyről azt állította, biztos nem szakad el, ha mégis, szó szerint idézem: „ Megeszem a szaromat!”. Kisvártatva kiderült, hogy jobb lett volna ha az úr, a kalapját teszi meg tétnek.

Arról sajnos nincs információnk, hogy behajtották-e a fiatalok a magabiztos úr ígéretét.

Végül a gépi és a megfeszített emberi erő együttesével, sikerült kitaszigálni az autót szorult helyzetéből.

Az ifjú férj elárulta nekünk a titkot, hogy azért tudták megemelni a kocsit, mert minden nap futópadon edzenek, ezt csak nekünk, be is mutatta:

A jó erőhöz nem elég a mozgás, rendszeresen kell spenótot is fogyasztani.

Az este szerencsésen, jelentősebb anyagi kár nélkül végződött. Már ha nem számítjuk az elolvadt fagyit. A résztvevők fotók nélkül ugyan, de egyben tértek vissza a már lezárult lakomára. Megkerestük volna az ifjú pár rokonait, ha nem ment volna már addigra mindenki haza. Így az ifjú párocska, a fotós és a sofőr négyesben itták meg a fagyit.

Naplemente a szobából:

Naplemente a szobában:

Kisoroszi egy varázslatos hely. Minden szempontból a Szentendrei-sziget csúcsa. Macskák helyett kutyák ülnek a kerítésen, emberek hiányos öltözetben napfürdőznek az ablakban, a helyi kocsmában lehet kapni vadasmártásoskrumplishúsos gombócot, egyesek babákat aggatnak a kapujukra (lehet, hogy  Chucky is ott lapult a házban),  és kis odafigyeléssel bármikor találhatsz a Duna-parton megfelelő fekhelyet és kávézóaztalt.

Mi lehet vonzó egy szőrtelen macskában?  Semmi. Ha csak az nem, hogy nem kell utána állandóan a szőrt porszívózni. Egészen idáig határozottan viszolyogtam, hogy bármilyen kontaktusba kerüljek egy csupaszcicával. De most rájöttem nem is olyan vészes. Ugyanúgy néz, játszik, dorombol, aranyoskodik mint egy normál macsek, csak kicsit hiányos. Akciós macska. Csak nem az ára miatt, mert ahhoz képest, hogy egy viszonylag fontos alkotóelem hiányzik róla, elég drágán adják. Persze vannak szőrös sziámi társai is. Már csak az a kérdés ki röhög ki kit? A bundás a bundátlant, vagy a bundátlan a bundásat?

Most, hogy alig látunk ki a hó alól, közzétennék pár tavaly ősszel készült képet. Tudom, le vagyok maradva, de mentségemre mondom, a fotó azért van, hogy a múlt pillanatait megőrizze. Így az sem fog zavarni, hogy majd nyáron, amikor nem győzzük törölgetni homlokunkról az izzadtságot, bedobom a köztudatba a téli, hóban, fagyban, az exponálóujj elvesztésének terhe mellett született fotókat.